A Balassi Intézet idén alapított nagydíja az első olyan magyar állami díj, amellyel műfordítókat ismernek el. A díjazott személyéről a Publishing Hungary program kuratóriuma döntött – közölte Hammerstein Judit helyettes államtitkár, az intézet vezetője a díjátadó ünnepségen. A magyar irodalom sikerei elképzelhetetlenek jó műfordítás nélkül. A kulturális diplomácia kiemelt feladata a magyar irodalom külföldi népszerűsítése, a műfordítás ösztönzése és elismerése. A díjat Jeromos naphoz igazítva adják át, mert Szent Jeromos volt az, aki az 5. század elején a később Vulgata (elterjedt) néven híressé vált latin nyelvű Bibliafordítást készítette. A Balassi Műfordítói Nagydíj oklevélből, Friedrich Ferenc Munkácsy Mihály-díjas szobrász és éremművész kisplasztikájából és 3500 euró pénzjutalomból áll. A díjban az a műfordító részesülhet, aki teljesítményével, a lefordított művek minőségével és mennyiségével hírnevet szerzett a magyar irodalomnak és szakmai tevékenysége széles körben ismert. A díjra a külföldi magyar intézetek, külképviseletek számos műfordítót javasoltak.

Szijjártó Péter rámutatott, hogy a magyarul kevesen beszélnek, s a legtöbb nyelvvel ellentétben olyan nyelvrokonunk sincs, amelynek tagjai legalább félig-meddig megértenék. Mint mondta, szép és bonyolult nyelvünk egyúttal nyelvi elszigeteltségben is tart minket. Kiemelte, hogy a díj megalapításával régi adósságot törlesztettek. A miniszter szerint az irodalom és a kultúra a legjobb közeg ahhoz, hogy bemutassuk Magyarországot mint a modern kihívásokra készen álló, a hagyományaiból építkező, egyedi kulturális örökséggel rendelkező sikeres országot.

Adan Kovacsics csaknem félszáz magyar műfordítása közül kiemelkednek a Hamvas-, Kertész- és Krasznahorkai-fordításai. Méltán tartjuk a magyar kultúra nagykövetének – mondta Szijjártó Péter.

Adan Kovacsics chilei születésű, Spanyolországban élő műfordító, egyetemi tanár elmondta, büszke arra, hogy elsőként veheti át a díjat. Elmesélte, hogy szülei a 2. Világháborút követően hagyták el Magyarországot, Ausztriában egy táborban tartották őket, majd Olaszországba és Brémába vitték, és ő Chilében született, onnan költöztek vissza Bécsbe. Mint mondta, három nyelvet adtak át neki a szülei, s otthon mindig fordítottak, ingáztak a három nyelv között. Mindenki fordító volt így a családban, fogalmazott. Az egyetemes nyelv csak a fordítónak jelenik meg, aki a több nyelv közt közvetít. Ezért nagy megtiszteltetés, privilégium műfordítónak lenni.

Adan Kovacsics 2004-ben Ángel Crespo Műfordító-díjat vehetett át Bodor Ádám Sinistra körzet (El distrito de Sinistra) fordításáért, 2009-ben Pro Cultura Hungarica díjat kapott; 2010-ben spanyol Nemzeti Díjat vehetett át műfordítói munkásságért, ugyanabban az évben elnyerte az Osztrák Műfordítási Állami Díjat is.

A díjazott laudációját a József Attila- és Széchenyi-díjas esztéta, műkritikus, irodalomtörténész, a Német Nyelv és Költészet Akadémiája (Deutsche Akademie für Sprache und Dichtung) tagja, Földényi F. László tartotta. Földényi felidézte a Bábel tornya mítoszt – megjegyezte, ha ez nem lett volna, akkor fordítóra sem lenne szükség. Ha így vesszük, akkor a fordítás istenkísértésnek számít. Lehetetlen kísérlet, mintha egy lepke hímporát egy másik lepke szárnyára kellene átvinni úgy, hogy ne sérüljön meg. Földényi felidézte, eredetileg német irodalmat fordított spanyolra: Heinrich Böllt, Karl Kraust, Thomas Bernhardot, Elfride Jelineket, Ödön von Horváthot, de Walter Benjamint, sőt, még Karl Kerényit, azaz Kerényi Károlyt is Kovacsics fordításaiból ismerhetik a spanyolul olvasók. A magyar sorozat 1996-ban indult, s attól kezdve párhuzamosan fordított németből és magyarból, most az 50. kötetnél tart. Magyarországon huzamosan nem tartózkodott, az irodalom segítségével ismeri az irodalmi nyelvet. Érzi, hogy az adott mű a maga irodalmi közegére hogyan rezonál. Kertész Imre nyelvhasználata például nem csak önmagában véve hangzik sajátosan, hanem a kortárs magyar irodalmi nyelvhez képest is. Esterházy Péter nyelv nem csak Karl Kraus nyelvkritikája felől, hanem a magyar hatalmi nyelv egyszerre gőgös és örökösen sértődött semmitmondása felől is. Kovacsicsnak egyébként Kraus egyik kedvence, akit nem csak fordít, hanem könyvet is írt róla.

Kovacsicsot szerzőként is jegyzik spanyol nyelvterületen. Nyelv és háború című könyvét kapta meg legutóbb Földényi F. László, melyet a benne felhasznált és idézett a szakirodalom alapján igen alapos munkának tart, ha spanyolul nem is ért.

Az ünnepségen Hamvas Béla, Kertész Imre és Krasznahorkai László műveiből hangzottak el részletek magyar és spanyol nyelven Gryllus Dorka és a budapesti Cervantes Intézet tanulmányi vezetője, Alberto Madrona Fernández előadásában, továbbá Snétberger Ferenc gitárművész játékát hallhatta a közönség a Magyar Tudományos Akadémián rendezett ünnepségen.

Fotó: Bach Máté

Forrás: www.prae.hu