Attól függ, hogy nyaralásnak minősül-e, ha nem otthonról dolgozom, és attól is, hogy melyik megbízónak.

Aki szabadúszó fordításból él, valószínűleg nemcsak a nyelvi munka szeretete, hanem a rugalmas, szabadúszó életforma miatt is döntött így. A nyelvi iparágban egyébként az utazás sem pusztán pihenés. Például a forrásnyelvi környezetben telt idő a szakmai tőke újratöltése, a szabadság és rugalmasság pedig nem éppen csúcsfizetések kompenzációja.

Mégis, amint átlépjük a határt, az automatikus válaszüzenetek ellenére befutnak a "sürgős" megkeresések. A környezetünk pedig értetlenül figyeli, ahogy a vonaton, autóban, vagy kora reggel az aparmatmanban a laptop felett görnyedünk. Nem lehet erre a pár napra elengedni?

Alkalmazotti logikával ez érthetetlen. Vállalkozóként viszont valós dilemma. Nem a munkától való félelem hajt minket, hanem az ügyfélkapcsolatok törékenysége.

A kompromisszum ára

A fordit.hu-s ajánlatkérésekből gyakran látszik, hogy egy “állandó” fordító helyett keresnek beugrót, mert a jól bevált kolléga épp nem elérhető. A szabadúszók pedig joggal tartanak attól, hogy ha visszamondanak egy rendszeres ügyfelet, akkor az keres helyettük mást, és esetleg a megbízások a nyaralás után sem térnek vissza, hiszen akkor már ott van az új ember. 

Ilyenkor a merev elutasítás kockázatos lehet egy bejáratott, jól fizető megrendelőnél. Ugyanakkor a túlzott rugalmasság is rombolja a határokat. Ha minden megkeresésre igent mondunk az utazás alatt, elégetjük azt az időt, amit a szakmai és mentális feltöltődésre szántunk.

A megoldás valószínűleg nem a teljes elzárkózás, hanem a szigorú keretek kijelölése. Mindenkinek más.

Játékszabályok az utazás alatti beugráshoz

Ha úgy döntünk, hogy utazás közben is nyitva hagyunk egy csatornát, azt csak átgondolt feltételekkel tegyük.

Kiváltság az "A-kategóriás" ügyfeleknek: A szabadság alatti rendelkezésre állás nem jár mindenkinek. Kizárólag azoknak a megrendelőknek biztosítsuk ezt a rendkívüli opciót, akik tisztességes árazással és korrekt fizetési morállal dolgoznak. Az alkalmi vagy alacsony áras megkereséseket valószínűleg legtöbben a visszatérésünk utáni időszakra halasztjuk.

Technológiai felkészültség: Ha elvállalunk egy sürgős projektet az úton, ne pazaroljunk órákat az infrastruktúra hiányosságaira! A felhőalapú memóriák, a szinkronizált jelszókezelők és a távoli hozzáférések tegyék lehetővé, hogy minimális időráfordítással, gyorsan oldjuk meg a feladatot!

A kivételesség egyértelműsítése: Kommunikáljuk tisztán, hogy a segítségnyújtás “most” rendkívüli kivétel, nem pedig az alapértelmezett szolgáltatás. A professzionális megrendelő értékelni fogja ezt a gesztust, ami megerősíti a pozíciónkat a jövőbeli ártárgyalásokon is, valószínűleg viszont-gesztust kapunk érte később.

Három kérdéses az utazás alatti munka elvállalása előtt

Mielőtt megnyitnánk a projektfájlt az utazás alatt, tegyük fel magunknak ezt a három kérdést:

1. Ez az ügyfél az üzletünk alappillére, vagy csak egy alkalmi megrendelő?
2. Rendelkezésre áll-e a technológiai háttér, amivel a feladatot minimális időveszteséggel el tudjuk végezni?
3. A kért munka elvállalása feláldozza-e azt a pihenőidőt, ami a hosszú távú teljesítményünk alapja?

A regeneráció mint szakmai eszköz

A forrásnyelvi közegben eltöltött idő, a helyi kifejezések felszedése és a kultúrában való elmerülés közvetlenül növeli a nyelvi szolgáltatásaink értékét. Amúgy pedig a szabadúszó is megendhet magának egy pár pihentető napot. Ha ezt az időt válogatás nélküli feladatvállalással morzsoljuk fel, a saját versenyelőnyünket csökkentjük.

Kezeljük az utazás alatti kapacitásunkat stratégiai tartalékként: védjük meg a határainkat, és hagyjuk, hogy a pihenés elvégezze a maga munkáját.

Forrás: www.fordit.hu